Bár gyermekkoromat Rémen töltöttem, e Bajához közel eső, alföldi faluban, 2000 óta Budapesten élek. Az életmód, melyet serdülő fiatalként megismertem, az életszemlélet, melyben felneveltek, alapvetően meghatározzák életemet.
Az elmúlt években készített fotográfiáim azt a világot szeretnék képekben megosztani, melyet egyszerre sajátomnak érzek, ugyanakkor, mint jó ideje Pesten élő ember, immár kívülről is figyelek.
A rémi élmény számomra tehát éppúgy nosztalgikus és érzelmi jellegű, mint kutatási és kísérleti tapasztalat.
A megosztás pedig, mint a kortárs információs társadalom egy alapvető tevékenysége, pontos megnevezése annak a munkafolyamatnak, amelyen jelenleg dolgozom. A tudás-demokratizálódás jegyében ez a fogalom lett a diplomamunkám központi eleme.
A megosztást a résztvevők több szinten élik meg:
Munkamegosztás: az együttműködésen alapuló munkahelyzet, munkakörnyezet jellemzői a nyitottság, az átjárható határok, a külső források és kapacitások bevonása. A falubeliek szerepvállalása, például, mint világítástechnikai asszisztensek - miközben markánsan hozzájárulnak az elkészült képek formanyelvének kialakításához – egyszerre serkenti és teszi sokrétűvé a fotózás akciós folyamatait.
Tudásmegosztás: azzal, hogy a programban résztvevők beavatást nyernek egy-egy kép elkészítésébe, annak céljait megértik, így számos aktív képességre tesznek szert, és ezen tudásukat számtalan esetben kamatoztathatják a pillanatnyi fotós helyzetben.
Információ-megosztás: az elkészült képanyag rendszeresen visszajut a forrásához. A képeslap méretű nyomatokat úgy „teszem közzé”, hogy számos rémi ismerősnek rendszeresen átadok egy-egy képválogatást, így az indukált majd rögzített események képi formában valósítják meg a „visszacsatolást”. Ezenkívül ezen blog felületén a helyi közösség képei tágabb perspektívába is kerülnek.
Élménymegosztás: a munkamegosztás révén, a kreatív együttléttel kialakulhat a közösségi élet egy másik minősége: lehetőség nyílik új identitások gyakorlására, megnyílhatnak eddig lezártnak gondolt, lappangó kommunikációs csatornák.
MIÉRT?
Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy a Rémen és a Rémről készülő diplomamunkámról naplófeljegyzéseket készíthessek. Magamnak, hogy lássam, merre tartok, és a falubelieknek, hogy lássák merre tartok velük és merre tartanak velem.
Rém a szülőfalum, vagyis a nevelőfalum, mert valójában Kiskunhalason születtem és 4 éves koromig ott is éltem, de a legtöbb gyerekkori emlékem érthető okokból Rémhez fűződik, így én szívesen nevezem szülőfalumnak.
Rém egy európai, magyarországi település, Bács-Kiskun megye déli részén fekszik. Körülbelül 1400 lelket számlál. Van óvoda, iskola, nagyon szép templom, boltok, kocsmák, mindenféle, ami egy faluban szokás.
De vannak különleges dolgok is. Van például egy domb, a Klain domb, ahol telente nagyon jó szánkózni, nyaranta pedig az árvalányhajak közt heverészni. Van egy óriási erdő, ami patkó alakú és benne farkasok laknak a gemenci erdész szerint. Én nagyon jóban vagyok a farkasokkal - képzeletben persze, gyakran álmodom velük például. Vannak még nevelt bárányok is, akik nem tudom, hogy hogyan vannak a farkasokkal. Vannak vadászok is, akik szintén tudnak a farkasokról, sőt a bárányokat néhanapján tizedelő kóbor kutyákkal is furcsa viszonyban vannak. Egyelőre ennyit elöljáróban. Erről a Piroska és a farkas hangvételű dologról később még hallunk majd.
Most a diplomámról. Fotó szakon diplomázom a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.
A diplomamunkám egy sokágú kép- és szóalkotmány, amely magába foglalja már és majd mindazokat az eseményeket és az események fotódokumentációit, amelyek az elkövetkezendő hat hónapban következnek majd be, illetve amelyek az elmúlt két hónapban már bekövetkeztek. A hatodik hónap végén, ha munkánk gyümölcse beérik, kötetnyi képünk és sorozatnyi filmanyagunk lesz, amelyet valahogyan majd rendszereznem kell. De addig is lássunk munkához!
